Oldalak

Benned tükröződöm

Ahhoz, hogy kapcsolatainkban jól tudjunk működni, alapvetően szükséges, hogy képesek legyünk másokra hangolódni, együttrezdülni. Az empátia kialakulása babakorunkra vezethető vissza, de a pszichoterápia segíthet a további kibontakoztatásában.
Miért van az, hogy ha ránk mosolyog valaki, önkéntelenül is görbülni kezdenek ajkaink? Ha társaságunkban ásítást látunk, elnyomhatatlan késztetést érzünk, hogy magunk is ásítsunk? Hogyan lehetséges, hogy a zsúfolt állomáson senkinek nem ütközünk a mozgó tömegben? 
Mások hangulata, érzése, testtartása ragadós - ennek a tudományos alátámasztása Giacomo Rizolattinak köszönhető, aki fölfedezte az idegrendszerben a tükörneuronok hálózatát. Forradalmi jelentőségű kutatása fényt derített arra, hogy a beszédtanulás, az utánzás, a saját viselkedésünk megkülönböztetése másoktól ennek a hálózatnak köszönhető. Az anya - baba kapcsolatban alakul ki, még mielőtt beszélni kezdenénk, hogy mennyire tudunk másokra hangolódni. Amikor egymás gondolataiban olvasunk és megsejtjük azt, ami a jövőben várható, empátiánk (beleérző képességünk) és intuíciónk (megérzésünk) jól működik. Azonban stressz és szorongás hatására egyre kevesebb a tükörneuronok által kibocsátott jel, nehézzé válik belehelyezkedni a másik érzésvilágába. A pszichoterápiában az empátiának nagy szerepe van, mert a gyógyítás leghatásosabb eszköze: megéljük, hogy belső világunk megosztható, érzéseinket és szerethetőségünket a külvilág visszatükrözi. Másrészt a pszichoterápiás folyamatban az empátia készsége fejleszthető is. Mindaz, ami a korai szülő-gyerek kapcsolatban nem alakult ki megfelelően - mert pl. az anyánk nem tudta jól visszatükrözni érzéseinket -, ebben a mély, őszinte gyógyító kapcsolatban újraírható. Így kapcsolatainkban harmonikusabban tudunk együttműködni, nézeteltéréseinket könnyebben meg tudjuk oldani.


Fotó: Gregory Colbert