Oldalak

Lélek-lexikon: Árnyékos oldalunk

Jung nevéhez fűzhető az árnyék pszichológiai fogalma. Olyan tulajdonságaink, vágyaink, készségeink tartoznak ide, melyeket elfogadhatatlannak, kínosnak tartunk magunkban és ezért lelkünk mélyére taszítjuk. Közösségek, nemzetek vagy generációk is elutasíthatnak bizonyos tulajdonságokat, félelem vagy düh miatt.
A tudattalanba került részeket aztán nagy erővel kell távol tartanunk attól, hogy megnyilvánuljanak a viselkedésünkben. Így tudjuk fenntartani magunk és mások szemében a szép látszatot, a homlokzatot, vagyis a personát. Ha túl sok mindent kell visszaszorítani a lelkünk sötét bugyraiba, ez megmagyarázhatatlannak tűnő tüneteket, konfliktusokat, belső feszültséget okozhat. Elszólásaink és álmaink sokat megmutatnak az árnyékos oldalunkról. Bosszúsak is lehetünk ilyenkor, de sokkal egészségesebb felismerni és elismerni: ezek a vélekedések, viszonyulások is hozzánk tartoznak. Az árnyékszemélyiségünket legkönnyebb a külvilág tükrében meglátni. Amit magunkban elutasítunk, azt általában valaki vagy valami másra kivetítjük, s ez irritálóan, zavaróan hat ránk.
Így árnyékunkat látjuk viszont, ha rendszeresen beleütközünk bizonyos típusú emberekbe, visszafogó élethelyzetekbe, betegségekbe. A fejlődésünk útja, ha ezeket tudatosítjuk, majd elfogadva fokozatosan és építő módon behozzuk életünkbe. Árnyékszemélyiségünknek lehetnek pozitív, fényes részei. Ez a fehér árnyék, ami kreatív, alkotó életerőt, töltést adhat, ha elfogadhatóvá tesszük önmagunk számára.

Fotó: pinterest.com