Oldalak

A kiégés, mint lehetőség a továbbfejlődésre

Kimerültség, elégedetlenség, fokozott érzékenység, fásultság, reménytelenség, negatív életszemlélet. Ismerős mondatok: "nem hittem volna, hogy ilyen nehéz", "meg sem köszönte", "már csak gépiesen végzem", "hahó, én is itt vagyok". Ha jellemzőek ránk, könnyen lehet, hogy a kiégés valamely fázisában vagyunk éppen. Nézzük, mit tehetünk!
A kiégés vagy burnout fogalma néhány évtizedes. Míg korábban csak segítő hivatásúaknál figyelték meg ezt a jelenséget, ma már tudjuk, hogy bárkinél előfordulhat, aki emberekkel foglalkozik, lehet akár tanár, informatikus, ügyfélszolgálatos vagy gyógyító. Fontos, hogy felismerjük magunkon a kiégés jeleit, mert ha nem vesszük figyelembe ezeket, akkor a tünetek elhatalmasodnak és magánéletünket is áthathatják. Már a jelenség néven nevezése is segítség lehet, mert különben önmagunk hibáztatása tovább mélyítené a folyamatot.
A kiégésnek lehetnek külső és belső okai.

Belsők:
-ingadozó önértékelés, kétely önmagunkban,
-azért segítünk, hogy a belső ürességet kitöltsük és ne saját sérültségünket gyógyítsuk,
-nehezünkre esik a spontaneitás, csak a jövőre koncentrálunk,
-nélkülözhetetlennek képzeljük magunkat és átvesszük másoktól az ő felelősségüket is,
-önmaghatározásunkat csak a munkánk jelenti,
-elfelejtkezünk az önmagunkról való gondoskodásról.
Külsők:
-ránk nehezedő nyomás, mint határidők, bürokrácia, beszámolási kötelezettség,
-erkölcsi és anyagi elismerés elmaradása,
-elégtelen támogató hozzáállás a felettes részéről,
-óriási igénybevétel nagy felelősség terhe mellett,
-nincs összehangolt team munka vagy egyedül dolgozunk.
A kiégésnek különböző stádiumai vannak, ezek a túlzott lelkesedéstől, a valósággal való szembesülésen, a kiábrándultságon, a feszültségen keresztül a fásultságig vezetnek. Fontos, hogy bármely szinten lehetséges a segítségnyújtás, akár önmagunknak is. 
Léteznek megoldási és megelőzési lehetőségek!
-Lássuk kívülről és értékeljük át a problémát, próbáljunk önmagunk tárgyilagos belső szemtanúivá válni.
-Éljünk a jelenben, így feltöltődünk a szolgálat öröméből és a spontaneitásból.
-Önbizalmunk kulcs a teljes szívvel való munkához, ha kételkedünk, kérjünk munkatársi vagy más (pl. szupervíziós) segítséget.
-Tudjuk, hogy nem mindig az erőfeszítések vezetnek sikerre. Nem kell "csinálni" a munkát, hanem feloldódhatunk benne.
-A humor és a kreativitás jótékony hatású, ne hagyjuk, hogy a szabályok határozzák meg a viselkedésünket.
-Öngondoskodás: lélegezzünk, relaxáljunk, legyünk a zöldben, játsszunk! Figyeljük meg, mire van szükségünk a töltődéshez.
-Ha valamit nem tudunk, megpróbálhatjuk elfogadni azt, ami nem rajtunk múlik. Ha teljes szívvel gondoskodunk, a többit a Természetre bízhatjuk. Tiszteljük a másik függetlenségét és lehetőségét a fejlődésre.
A legfontosabb, hogy legyünk megértőek és figyelmesek önmagunkkal. Lássuk határainkat és legyünk képesek az önmagunknak való megbocsátásra. Az önmagunkkal való együttérzés az alapja a másokkal való együtt rezdülésünknek. Csak akkor tudunk jól segíteni, ha tudjuk, ez nem velünk történik, tehát képesek vagyunk nem teljesen bevonódni, a távolságot megtartani.
"A bölcs nem cselekszik nagyot, így teljesít nagyot." /Lao-Ce: Tao Te King/

Kapcsolódó írások:
http://ecorsolya.hu/2013/10/keljfeljancsi-rugalmas-lelki.html

Ajánlott irodalom:
Ram Dass - Paul Gorman: Hogyan segítsek? Szellemi inspiráció és érzelmi támasz a segítségnyújtáshoz. Ursus Libris, 1999


Kép forrása: www.flickr.com