Oldalak

"Boldogan éltek, míg meg nem haltak": hogyan segítsünk a gyerekeknek a halállal való találkozáskor?

A halál elfogadása nem könnyű, mégis jó felkészítenünk magunkat a szembenézésre. Ez lelki békét ad, és gyermekünket képesek leszünk támogatni abban, hogy nagyobb biztonságban érezze magát.
Néhány generációval korábban a halál az élet természetes része volt, a nagycsaládokban és a természet közelségében élve jóval gyakrabban találkozhatott vele az ember. A gyerekek is látták, hogyan születnek és halnak meg az állatok és részt vettek a haldoklást és halált övező búcsúzást segítő szertartásokban. Mostanában a halál steril körülmények között, a családtól távol történik a kórházban, a másik véglet, amivel találkozhat a gyerek, a médián keresztül megnyilvánuló erőszakos és kontrollálatlanul beömlő halálkép. Ha a felnőttek nehezen boldogulnak a halálhoz való viszonyukkal, a gyerek sem talál kapaszkodót, ami biztonságot adhatna számára.
Miről szól, amit a gyerek a halállal kapcsolatban kérdez?
A kisgyerekkorban egész más a gyerek halálhoz való viszonyulása, mint később, ezért a válaszainkban igazodnunk kell ehhez. A hat éves Dorka pl. azzal szalad anyukájához, hogy "Nem tudom elhessegetni a fejemből a gondolatokat, anyukám, ugye te nem fogsz meghalni?" Ennyi idősen a gyermek még úgy érezheti, hogy a halál egy visszavonható dolog, a szülő akaratától függően, hiszen ő mindenható számára. Másrészt néha haragudhat a szülőre és tarthat attól, titkos és átsuhanó gondolatai, vágyai valósággá válnak, ami bűntudatot okoz. Segítség, ha a szülő nyugodt, biztonságos légkört teremtve szabadon hagyja feltörni ezeket a kételyeket, kérdéseket és kifejezi, hogy a szeretetbe a harag is belefér. Másrészt a saját halálával kapcsolatban elmondja, hogy ez igen, megtörténhet, de remélhetőleg soká és addig még sok időt tölthetnek együtt. 
Nyolc éves kor után a legtöbb gyerek sokat kérdez életről és halálról, ebben a korban már sokkal érettebb a halálhoz való viszonyulás. Ákos a kutyája elvesztésekor a terápiában mondta el, hogy ha majd egyszer meghal, újjá fog születni és tudja, korábbi életei is voltak már. Számára elfogadható volt az élet-halál-élet körforgás és megnyugtató kapaszkodót adott mindaz, amit erről szüleivel átbeszéltek. 
Kamaszkorban, amikor sok minden változik és le kell zárni a kisgyerekkor felhőtlen időszakát, a halálfélelem az élet kihívásaival kapcsolatos szorongás megnyilvánulása lehet.
Mit tegyünk, ha a gyermek elveszít valakit, hogyan támogassuk a gyermeket a gyászban? 
Fontos, hogy a kezdetektől tudassunk vele mindent, a korának megfelelő szinten. Ha nem beszélnénk arról, ami történt, vagy esetleg letagadnánk, akkor is rengeteg dolgot érzékelne, s a titok még nagyobb súllyal nehezedne rá. Adjunk lehetőséget az érzelmek kifejezésére, a sírásra, a kérdések tisztázására. Ha tudjuk biztosítani, hogy valaki figyeljen a gyermekre, engedjük, hogy részt vegyen a temetésen és búcsút vegyen, ezzel segítjük a gyász feldolgozásában. Segítsük az emlékezést jó emlékek felidézésével, fényképek közös nézegetésével, rajz készítésével, levél írásával.
S ami a legfontosabb: igyekezzünk tisztába tenni magunkban, mi hogyan viszonyulunk a halálhoz, mi mit gondolunk arról,  mi történik a halál után. Engedjük, hogy érzéseink utat találjanak, nem kell elrejteni könnyeinket, szomorúságunkat.
Ha egyedül érezzük magunkat a gyászban, vagy szeretnénk jobban támogatni ebben gyermekünket, kérjünk szakmai segítséget vagy olvassunk ebben a témakörben szakirodalmat.

Ajánlott irodalom: 
Polcz Alaine: Meghalok én is?
Polcz Alaine: Élet és halál titkai Könyvek gyerekeknek:
Shona Innes: Az élet olyan, mint a szél 
Singer Magdolna: Boldogan éltek, míg meg nem haltak… és azután?

Szakmai segítségért kapcsolatba léphetünk: ITT