Oldalak

Lélek lép a lajtorján - egy ősi gyógymód a ma emberének

A tapasztalat alapján úgy tűnik, mindannyiunkban megvan a képesség - ha különböző mértékben is -, hogy lélekben bejárjuk a sámán útját, megtapasztaljuk a külső és belső világ gazdagságát és összekössük az Eget a Földdel. Így képessé válunk arra, hogy lehozzuk a megszerzett lelki és spirituális tudás gyümölcseit a Földre, a mindennapjainkba!
A sámán szó használata az egész világon elterjedt, de nem mindenki ismeri a gyökereit. Eredetileg egy eszkimó (evenki) nyelvben használt kifejezés, azt jelenti: "aki tud". Arra a személyre vonatkozott, aki kapcsolatban áll az egész Világmindenséggel és a birtokába jutott, tiszta szándékkal kért tudást és gyógyító erőt az egész közösség jóléte érdekében használta. Maga a szó talán elcsépelődött, vagy ellenérzést kelt manapság. (Ennek oka a Kárpát medence népeinek történelmében és az eksztázissal kapcsolatos tudattalan hozzáállásban kereshető.) Sokan a világ szemléletének azt a természetes és érzékeny módját értik alatta, amikor minden dolog élő és kapcsolatban van egymással. Michael Harner volt az a néprajztudós, aki a hatvanas években társaival együtt összegyűjtötte a Föld népeinek sámán gyógyító ismereteit és eljutott a közös maghoz. Ebből állított össze egy olyan módszert, melyben dobszó segítségével, drogok nélkül érhető el egy olyan megváltozott tudatállapot, melyben választ találhatunk megoldatlan kérdéseinkre, problémáinkra, önmagunk sámán gyógyítójává válva. Harner 1986-ban érkezett Magyarországra, később Jonathan Horwitz tartott csoportokat az érdeklődők számára. Tíz évvel később megszületett a "Lipóton", majd a Flór Ferenc Kórházban a Doboló Csoport. Ezres nagyságrendben vettek ebben részt lelki betegségben szenvedők, majd manapság az egyéni pszichoterápiákban és doboló körökön sok érdeklődő, akik az önismeretben szeretnének  tovább lépni, fejlődni. Azt tapasztaljuk, hogy lélektani keretbe helyezve, a pszichoterápiában jártas szakember vezetésével az ősi módszerek biztonságosak, a lelki egyensúly felé segítenek. Egyfajta belső rend és érettség valósul meg a résztvevők személyiségében. Csökken az elszigeteltség, a kiszolgáltatottság és a szorongás érzése, az önmagunkért való felelősség, személyes hatékonyság és az autonómia érzése pedig nő.

Még több izgalmas olvasnivaló ebben a témában itt található: http://lelekutazasok.blogspot.hu/p/irodalom.html

Kép forrása: ITT