Oldalak

Lelki védővonal: személyes határaink tisztelete

Éppúgy, ahogy a testünknek, a lelkünknek is vannak határai, amelyek kijelölik intim szféránkat. A bőrünkhöz képest ezek a határok kevésbé egyértelműek, de ugyanúgy védelmet, biztonságot adnak. Fontos, hogy tudatosan érzékeljük és ha kell, nyomatékosan kijelöljük vagy rugalmasabbá tegyük őket. 
Blanka megfigyelte, hogy az utóbbi időben olyan férfiakkal kerül párkapcsolatba, akik nem veszik figyelembe kéréseit és a közös megállapodásokat. Egy éve még együtt járt valakivel, aki sokszor megalázó módon beszélt vele. A szakítás után nem sokkal olyan férfiba szeretett, aki kedves és figyelmes volt, de rendszeresen viszonya volt más nőkkel is. Blanka sokáig nem érezte jogosnak azt a vágyát, hogy a férfi, akivel párkapcsolatban áll, monogám legyen. Egy álma ( melyben egy beosonó patkány rágcsálta konyhája finomságait) azonban segített neki, hogy kiálljon önmagáért és felállítsa határait. Elmondta párjának, hogy ez így nem elfogadható számára és megkérte, hogy döntse el, tud-e vele maradni úgy, hogy közben nem alakít ki mással kapcsolatot.
A lelkünknek, éppúgy, mint bőrünknek, vannak határai, s bár láthatatlanok, különféle érzéseket kelthet bennünk, ha valaki érinti őket vagy áthatol rajtuk. Személyes határaink lehetnek épek, erősek, de sérültek vagy túl merevek is. Sokszor nem is vagyunk tudatában annak, hogy hol vannak a határaink, csak egy-egy harcias mondatunk, vagy a beletörődés,  a szégyen érzése jelzi számunkra, hogy átlépték őket. Előfordulhat, hogy hatékonyan tudjuk képviselni, hol a határunk, de végül megkérdőjelezzük saját érzéseinket és visszatáncolunk, a saját ellenségünkké válva.
A személyes határainknak vannak a származási családunkból tudattalanul cipelt részei, amik hozzánk nőttek, de nem biztos, hogy felnőttként is együtt szeretnénk ezekkel élni ezekkel. Pl. egy anya bepakolta az iskolás kisfia táskájába a gyerek holmijait és felnőtt gyereke személyes dolgait is épp ilyen természetességgel nézné át. Párkapcsolati vitákat is okozhat, ha mást-mást jelentenek számunkra a korábban természetesnek tartott határok, pl. egymás tányérjába való beleevés vagy egymás üzeneteinek elolvasása.
A saját határainkkal is tiszteletlenek vagyunk, amikor rendszeresen túlórázunk, illetékteleneknek meséljük el féltett titkainkat vagy akkor is mosolygunk, amikor szomorúak vagyunk.
Érdemes napunk végén átgondolnunk:- mások megsértették-e a határainkat,
- mi magunk megtettük-e ezt,
- jeleztük-e, hogy határátlépés történt,
- megfelelő módon tettük-e ezt,
- tudatos figyelmünknek köszönhetően csökken-e a határátlépések száma,
- mi az, amit családtagjainkkal, párunkkal, barátainkkal, munkatársainkkal fontos volna átbeszélnünk saját határainkkal kapcsolatban. 
Az önismeretünkön is múlik, tudjuk-e hol vannak a határaink és ezt ki tudjuk-e hatékonyan fejezni a környezetünk számára. A rugalmasan felállított személyes határok megvédik lelki egészségünket, érzéseinket és jogainkat. Ha megtanuljuk érzékelni a határainkat és mind önmagunk, mind környezetünk felé kiállunk ezekért, vállalva a nemtetszést is, sokat teszünk biztonságunkért, önmagunk szeretetéért és harmóniánkért.

Kép forrása: www.pinterest.com