Oldalak

Gyógyító futás: a pszichológusnak is

Amikor a gimiben az atletikus alkatú barátnőim behúztak a célba a kettesért, még nem sejtettem, hogy egyszer bejegyzést írok a futásról.  Váratlanul kaptam egy szigorú ajánlást: ​ hetente háromszor kell mozognom egy órát, intenzíven. Mindegy mit, táncolhatok, tornázhatok, ha másképp nem megy, gyalogoljak. A múlt héten elkezdtem az otthoni tornázást, ami feldobott, de megviselte a derekamat. Sikerült elég jól kilazítanom, de egy ideig még nem szerettem volna újra ugyanazt a mozgást gyakorolni. Ezért a mai napsütésben elhatároztam, hogy elmegyek futni, még akkor is, ha sokan nem ajánlják tíz fok alatt. Egy kicsit bemelegítettem a házban, aztán elindultam, sállal, kesztyűvel fölszerelkezve. Egy cseppet sem fáztam és nagyon jóleső volt a mozgás. Próbáltam figyelni az egyenletes légzésemet, a karjaim-lábaim mozgását és mindent igyekeztem tudatosítani a környezetemben. Egyszer csak három nőstény őz szökellt felém a mezőn. Gyönyörűek voltak, ahogyan egy pillanatra megálltak, rám néztek. Némán köszöntöttük egymást, aztán újra nekiiramodtunk, ők is, én is. Mintha csak segíteni jöttek volna, megmutatni a könnyed futást. Ez után még inkább figyeltem a természet jelzéseire, a cinkék röptére fölöttem, a zöld küllő harkály nevető hangjára, a fenyők frissességére, a csipkebogyók vörös izzására. Elképzeltem, hogy mind biztatnak célom elérésében. 
Eszembe jutott kedves kliensem, aki akkor kezdett futni, amikor daganatot fedeztek föl nála. (Azóta tudom, hogy külföldön vannak futó klinikák, ahol eredményesen gyógyulnak a rákbetegségből. Régen nálunk a "Lipóton" is volt futócsoport, ami nagyon jó hatással volt a páciensekre.) Fél év alatt eljutott futásaiban a félmaratonig és a gyógyulásig. Legyőzte a betegséggel kapcsolatos szorongásait, a kishitűségét, a sikertől való félelmét. Közben sokszor járt nálam, és jobbnál jobb "célmondatokat" fogalmazott meg a közös munkában, amiket a relaxációkban is felhasználtunk. 
Most futás közben erőt adott az ő kitartása és lelkesedése. Felidéztem magamban a mondatait, és kialakítottam a sajátjaimat. "A fény és a szeretet edénye vagyok" - ez mindig is segített az egyenletes levegővételben és a könnyedségben. "Elérem céljaimat" - kitartóvá tett és teljesítettem a távot, amit kitűztem. Ha ezek nincsenek, talán feladtam volna. 
De így elégedett és reményteli vagyok. Köszönöm Emesének, hogy példát mutatott a futásban, átlépve az árnyékát, és a növényeknek - állatoknak, akik segítettek az utamon. A legközelebbi futásaimkor is figyelni fogok rátok! 

Emese közreműködésével már korábban is született egy cikk, mely ITT olvasható.

Kép forrása: tumbir.com