Oldalak

Gyermekarcok, gyermeksorsok



„Nézz hosszan egy gyerekarcra, és látni fogod: ha van sors, hát nagyon korán elkezdődik.” (Ancsel Éva).
Pszichológusként - más segítő szakmákban dolgozó kollégáimmal együtt  - sok gyermek sorsát kísérhetem. Ez nagy megtiszteltetés, hiszen szüleik és ők is bíznak bennünk, kezünkbe helyezik helyzetük megoldását. Jó esetben látjuk őket fejlődni, kibontakozni, kríziseiken építő módon átmenni. Ugyanakkor sokszor összetörik a szívünk, amikor a szaktudásunkat és saját személyiségünket hiába vetjük latba, egy gyermeket nem tudnak a felnőttek vagy társaik megfelelően szeretni, támogatni, hanem elhanyagolást, érzéketlenséget vagy agressziót szenved el. A szakmaiság és az empátia előírja a „három lépés távolságot”, mert teljesen bevonódva nem lehet segíteni. Mégis nem egyszer hazavisszük magunkkal a gyermeksorsokat magunkban, míg megoldást nem találunk. Sokszor nem a legmegnyugtatóbbat, mert helyettük nem dönthetünk, csak, ha veszélyeztetést tapasztalunk. S a veszélyeztetés és a boldog, kiegyensúlyozott gyermeki élet között széles a paletta. 
Szerencsére egyre nagyobb számban érkeznek olyan szülők, akik valóban elkötelezettek a pszichés problémák megoldásában, széles körű ismeretekkel rendelkeznek, van igényük az önismeretre is, hajlandók és tudnak is tenni nemcsak a gyermekük, hanem a saját változásaikért is. 
Külön öröm, hogy egyre több apa jön el a szülői konzultációkra, illetve ők hozzák rendszeresen a gyermeküket a pszichológiai foglalkozásokra. 
A szülők közül egyre többen felismerik, hogy a cél a kiegyensúlyozott gyermekek fölnevelése lehet egészségesen működő családokban, amiben nagy segítség az egyszerűbb gyermekkor kialakítása, minél kevesebb  mesterséges ingerrel (különösen óvodás korban) és minél több együtt töltött minőségi idővel, mesével, játékkal, amiben a család minél több tagja részt vesz.

További cikkek  gyermeknevelés témában ITT.
Ajánlott irodalomhoz kattintás a IDE.

Kép forrása: Pinterest.com