Oldalak

Macskaszületés


A macskákkal való együttlét erősíti az egészségünket. A kutatások alapján a dorombolás hangja és a cicasimogatás fokozza az ellazulási képességet, csökkenti a stresszt, a magas vérnyomást és segíthet megelőzni más, lélekkel összefüggő betegséget (forrás: ITT). Most valami újat is megtudtam - nemcsak a cicákról. Születésmese következik!
Hetek óta izgalommal készülődtünk. Amikor Göncöl meghitten nyalogatta Vénuszt, azt hittem, ez már a vajúdástámogatás. Még sok nap telt el, Vénusz hasa olyan lett, mint a telihold, az utolsó reggelen már alig tudott moccanni, szinte láttam a szögletes kis könyököket kidomborodni a hasán. Néhány órára el kellett mennem. Hazatérve a férjem jelezte, éppen születnek a kiscicák. 
Vénusz egy régi kedvenc helyét választotta, ez volt az egyik szülőszoba - alternatívánk számára. Amikor beléptem hozzá, a piciken még ott volt a magzatmáz, friss volt a köldökzsinór csonk, minden magzatvizes-véres, föld illatú volt. Csak sírtam a meghatódottságtól, az élet nagy misztériumától, aminek részese lehetek. A hatodik születésénél már nem jöttek a könnyek,  nagyon erőteljes határmezsgye érzékelésem volt. Sok idő telt el.  Éreztem, hogy még bent van egy kiscica, finom masszázzsal segítettem a megindulást. A kitolás előtt fél perccel Vénusz még dorombolt. A kicsi nem mozdult. Az anya megszabadította a buroktól és a méhlepény is megszületett. De hiába, nem tudta őt visszahívni az életbe. Amikor az állatorvos rokonokat el tudtam érni, ők mondták, hogyan csináljam az újraélesztést. Mintha megállt volna az idő. Fájdalmasan gyönyörű és émelyítő volt az Élet és a Halál együttes jelenléte. Aznap éjjel még egy térben aludtunk mind, jó volt együtt lenni velük, hallani az egymásra hangolódás hangjait. Másnap eltemettem a picit, a pár nappal azelőtt készített földanya oltár  és virágmandala növényei a sírjára kerültek. 
Vénusz ösztönössége, gondoskodása és regenerálódó képessége azóta is lenyűgöz. Azonnal tudta, érezte, mit hogyan kell tenni, nemcsak aranyórát, hanem "aranynapot" is együtt töltött a kicsinyeivel, folyamatosan rendelkezésre állt, szoptatott. Egy nap múlva mozdult csak el mellőlük és ment ki a szabadba felfrissülni.
Göncöl, az apa viselkedése is a kezdetektől megérintő volt. Amikor a szülés megindult, fel-le szaladgált a lépcsőn és jelezte nekünk, valami fontos történik. Napokig őrizte az almot a szoba előtt, szeretett bent aludni és néha beugrott az anyacica mellé. Ha a kicsik sírtak, kitágult pupillával, aggódva nézte a családját. Sokkal erősebben és bátrabban védte a területet, még egy rókát is elkergetett. A negyedik nap hajnalán azt vettem észre, hogy besegít az anyamacskának és sorban haladva nyalogatja a kölykeit, "tisztába teszi" őket. A párja békésen dorombolva nyugtázta az apa együttműködését. Így én is megnyugodtam, látva, biztonságban vannak - gyerekkoromban sok rémtörténetet hallottam a kandúrok dúlásairól.
Hálás vagyok a születés csodájának megtapasztalásáért, a bábáskodásért. Példa lehet sok ember számára egy anya- és egy apamacska viselkedése, szerető közös gondoskodása egymásról és az utódokról. Hét tanítás a sok közül: 

Bízz magadban és az ösztöneidben!
Hagyj időt a szeretetre és a szerelemre!
Gondoskodj magadról és a hozzád közel állókról!
Légy bátor és védd, ami fontos neked!
Fogadd el az élet és a halál ciklusait!
Éld meg, ami itt és most történik veled!
Néha lazíts és csak lélegezz!